Május 12-én, szombaton sor került az első terep gyakorlatra, ami bár nem éles menet volt, mindenki megtapasztalhatta, milyen „akcióban” lenni és nagyon sok fontos, illetve hasznos dolgot tanulhattunk.
A megbeszélt időpontban gyülekeztünk a K-híd belső végénél, miközben Terjék Dóri lelkesen csapatokba osztotta a járőröket. 5 darab 8-10 fős csapat jött össze, ami bár összesen kevésnek tűnhet, de azért szép számban jelen voltunk az érettségi időszakra és a szorgalmi időszak végére való tekintettel.

A „régiek” 5 állomást alkottak a sziget 5 különböző kis szegletében:

A, mint akadályverseny,

B, mint betegvizsgálat,

C, mint kötözések (vonatkoztassunk el kérem),

D, mint drog, és

E, mint esetfelismerés.

 

Miután minden csapat megkapta a kis térképét és beosztását, indulhatott a séta az első állomásokra. Mondanom sem kell: emberekkel tömött sziget, jó idő, jó hangulat. Ki tud ennél jobb szombati kikapcsolódást?

Én kiválasztva a 3-as csapatot battyogtam velük első feladatunkhoz, Vicuhoz, a D jelű állomásra. Itt egy 20 kérdéses Tip(sz)mix várt minket. Mivel a „Drog” a jövő heti előadás témája, Viktorék semmilyen poént nem akartak lelőni, csak néhány kérdést állítottak össze, amire azért illik tudni a választ. Hangsúlyozta is, hogy a „józan paraszti eszünkre” kíváncsi, nem a lexikális tudásra. Közösen mentünk végig a feladatsoron, hangosan. A végén következett a magyarázat, minden kérdést megbeszéltünk. Kiderült például, hogy bizony a speed-et már az első alkalommal is túl lehet adagolni, illetve megtudtuk, mi az a reflash és flashback. Elmondták, milyen drogok fordulnak elő inkább a fesztiválokon, mi nem

Mindezeket befogadva, feldolgozva indultunk túránk következő állomásához, Filetóth Fanniékhoz a B jelű részhez. Itt egy gyakorlati bemutató következett. Mindezekről már nagyon sokszor volt szó, nagyon jó volt hallani és látni, hogy Fanni csak kérdezett, mutatta, a csapat pedig kórusban válaszolta a helyes megfejtést. De bizony be is kellett mutatni az elméletben tanultakat. Természetesen azt is mindenki tudta, hogy KESZTYŰ nélkül nem állunk neki semminek. Újra átvettük a 3-as érzékelést, a stabil oldalfekvést és mindenki sétáltathatott is.

Elégedetten menetelhettünk tovább Kittiékhez az A jelű állomásra, ami talán a legérdekesebb, de egyben leghosszabb feladat is volt. Hiszen itt az elméleti kérdések után hármasával mindenki kapott egy ESETet. Az elmélet során szó esett arról kik vagyunk, hol dolgozunk, mik a fontosabb kódszavak, kik a koordinátoraink, de még azt is megtudhattuk egy lelkes ifjonctól, hogy a sokkos beteg sokkosan fog kinézni. Ezt követően kézhez kapta az esetét minden trió. Tanulmányozása során átvettük, mik a legfontosabb paraméterek: hol vagyunk? mit látunk? mi a teendő, ha idegen nyelvű a sérült? Mikor ezzel is végeztünk, a hármasokból egy embert bokasérültnek nyilvánítottak Kittiék és a másik 2 embernek el kellett cipelni őt a követkő állomásra gyakorlásképp.

Itt a feladat egy esetlap kitöltése volt a korábban kapott esettel kapcsolatban. Ezt követte Dóriék állomása, az E, mint esetfelismerés: AKCIÓ van emberek! Dóriék több esetet is élethűen reprezentáltak szituációs feladatokban, de kis újoncaink mindenre fel voltak készülve.

Ezután már csak egyetlen állomás volt hátra. Geri és a kötözés. Különböző sebek, vérzések szakszerű bekötözése volt a téma. Megtanultuk, hogy mindig a vérzéscsillapítás az első.  A kesztyűn itt is nagy hangsúly volt. Továbbá fel kell készülnünk, hogy lehet nem lesz a sérült együttműködő. Láttunk nyomókötést felhelyezni, megtanultuk, hogyan kell sapkát csinálni, illetve végtag rögzítését háromszögletű kendővel: rögzít, tehermentesít, ezáltal fájdalmat csillapít. Fontos, hogy bár mindez egyedül is megy, de mindig egyszerűbb ketten. Főleg, ha a sérült ellenáll (mert fog).

 

Mindezeket letudva a tudás édes izével a szánkban és a remek gyakorlati helytállásra való büszkeségtől dagadó mellel ülhetett be mindenki a csónakházba egy frissítő italra, fagyira, vagy éppen ebédre.

 

Sipos Vanda