Lassan minden leendő és régi helper számára beépül a heti rutinba a szombati képzéseken való részvétel. Már önkéntelenül pattannak ki a szemek a  reggeli kakasszóra  és a lábunk is azonnal indul az Országos Mentőszolgálat díszterme felé.

Az előtérben összegyűlve mindenki megosztja barátaival az előző héten történteket, az arcok már nem teljesen idegen az újak számára. A hangulat képzésről-képzésre oldottabb és családiasabb, ahogy lassan, apránként összeszokik a csapat.

A helperek legújabb képzése az egyik legfontosabb témát dolgozta fel, mégpedig a keringést. Minden leendő járőr megtanulta, ha eddig még nem tudta, hogy az életben a legnagyobb probléma nem egy letört köröm vagy egy lejárt mekis kupon, hanem annál inkább a keringés hiánya. Megtudtuk, hogy mitől kapunk szívrohamot, és hogy mi fán terem egy trombus. A képzés során elhangzottak  jobbnál-jobb keresztkérdések, de egy új helperen sem lehetett kifogni velük.

A képzést Kupsza Péter tartotta nekünk, aki szokásához híven nem csak az elméleteti anyagot tanította meg az érdeklődőknek, hanem még számtalan személyes történetet is hozzátett a tananyaghoz. Így nem csak a keringés betegségeit ismertük meg, hanem például megtudtuk, hogy egy porc leválás is okozhat mókás helyzeteket.

Nekem ezek a pillanatok a személyes kedvenceim. Az ilyen történetek hallatán, egy idő után leáll az ember kezében a toll és már csak mosolyog eltelítődve.  Amikor pedig elhangzik egy hangos  „ennyi volt” akkor sűrű pislogások közepette térünk magunkhoz, és rájövünk,  hogy nem sikerült valami sokat jegyzetelni. Szerencsére a régiek nagyon szívesen kölcsönadják az általuk leírtakat, amiket az évek során tökéletesítettek. Csak szépen kell rájuk mosolyogni, vagy megkínálni őket háztartási keksszel.