Káosz keretek között

Mi történik, ha több tucat pszichológus hallgatót szombatonként 8 órára összezárunk képzés címszó alatt?

Kupsza Péter a Helperek Önkéntes Segítők Közhasznú Egyesület alelnöke, mint azt több fesztivál alkalmával is hangoztatta, nem szereti a pszichológusokat. Pontosabban egészen tavaly nyárig nem szerette őket, saját elmondása alapján. Azóta viszont sok minden változott, így eshetett meg, hogy egy szép napos vasárnap délelőtt, az alelnök a Helperek pszichológus csapatának első képzésén találta magát. A csoport első napirendi pontjai közé tartozott a bemutatkozás, egy rendhagyó módja: “Mivel érkeztél a képzésre?” Senki se gondolja, hogy fővárosunk nagyszerű tömegközlekedési eszközeit sorolták a hallgatók! Természetesen ezt szakmai oldalról közelítették meg a csoport tagjai. Az emberi érzések széles skáláját ismerhettük meg pár perc alatt. Általános állapot volt a fáradtság, hiszen ez már a képzés második napja volt, s ne felejtsük el, hogy vasárnap délelőtt lévén mindenki legalább egy hajnalba nyúló estén volt túl.

Miután mindenkinek megismertük az alap hangulatát, a több tucat fős társaság újoncai első körben kaphattak ízelítőt Kupicza úr finom és választékos modorából, illetve lelkes és motiváló személyiségéről. Mi lehetne motiválóbb annál, egy fesztivál hangulat közepette, ha az ember fiát a mulasztásai miatt a haza zavarással fenyegetik? 🙂

Mire az alelnök az előadása végére ért, már mindenkiben körvonalazódott, hogy nem csak 12 órás műszakok várnak a szerencsés kiválasztottakra, hanem egy erős kezű vezetőség is, mely a renitens viselkedést aligha tolerálhatja, egy katonás szervezettségű, felelősségteljes csapatmunkában, amilyen a Helperek is.

A képzések elsődleges célja a felkészülés a Sziget fesztiválra, mind szakmailag, mind pedig a csapatmunkát tekintve. Így egy laikusnak a 8 órás képzés mókának s kacagásnak tűnhet, olykor kaotikusnak és rendszertelennek, de erről szó sincs. Fontos, hogy a hallgatók minden eshetőségre felkészüljenek, s együtt lendüljenek túl az adott problémákon, így elengedhetetlenek a szituációs játékok. Ráhangolódás gyanánt asszociációs feladatokat oldanak meg s néha tényleg nehéz komolynak maradni. Egy roppant kreatív, s lelkes társaság tagja lehettem pár órára, immár második éve.

De mi is történt míg ott voltam? Kívül állóként, de mégis a társaság részeként figyelhettem, ahogy nem félnek önmaguk lenni, nem félnek kimondani az első gondolatot, mely átfut az agyukon, ahogy csapatként működnek együtt, alkotnak, s rombolnak, elhelyezik magukat térben vagy éppen a tapasztalatokat osztják meg egymással, szoborként merevednek meg, és tárgyak bőrébe bújva mesélnek magukról.

Hét alkalom, hétszer nyolc óra tapasztalt vezetők irányítása alatt s a végén eldől ki az aki, megérett a feladatra, hogy Közép-Európa legnagyobb zenei fesztiválján szakmai rátermettségével támogassa a szórakozni vágyó fesztiválközönséget.

Estók Adri​