Aki a vízilovakkal van

Avagy interjú Keresztény Zsófiával

“Keresztény Zsófiának neveztek el a szüleim, de hívjatok csak Kercsinek”  – ez a szokásos Keri-bemutatkozás, amit a Helperek jól ismernek. Az újak sincsenek már bajban, hiszen az általa tartott képzés kötelező volt, az ott elhangzottak a júniusi járőrvizsga jelentős részét teszik majd ki. Ennek megfelelően ott is találkozhatnak vele a Helperek, mint (nagyon jóindulatú, kedves, vicces, a rászorulókat vizsga közben életbölcsességekkel ellátó) vizsgáztató.

“Elkezdett beszélni, nagyon jóarc volt és közvetlen. Azt hittem, azért ilyen, mert még nem kezdtünk bele az anyagba, de végig hatalmas hangulatot teremtett, és szuperjó volt!“  – mesélte nekem a képzés után egy új járőr. A régiek persze azt gondolják, hogy nem tud nekik már újat mutatni, de ő az a személyiség, aki mindig tartogat meglepetéseket. Nevetésétől visszhangzanak a falak, és ez többnyire másokat is nevetésre késztet, persze a legjobb értelemben. A fesztiválokon koordinátorként (Kerdinátor) és irodavezetőként dolgozik, de néha pótanyu is, ezen kívül az Egyesület titkára. Kedvencei a vízilovak, bármilyen vízipacis cukisággal lekenyerezhető.

– A munkád melyik részét élvezed a legjobban?

– Az igazán húzós, pörgős éjszakák és hajnalok koordinálását, lehetőleg a Balaton Soundon. Azt tényleg nem lehet megunni. Amikor egyszerre történik sok dolog a bázison kívül és bent is, forog a gép a fejben, gyorsan kell rangsorolni és döntéseket hozni szakmai és emberi tényezők alapján, és precízen, higgadtan kommunikálni mindenki felé egy estéről estére változó felállású csapatnak. Imádom! És a hab a tortán az, amikor ezek után, átlendülve a holtponton (négy nap nemalvás után) reggel mindekivel megvitatom reggelinél a bázison, hogy ők mit láttak, mi hogy volt a helyszínen, és ezáltal visszaigazolást kapni, hogy jól csináltam.

– Hogyan lettél tanítója a Helpereknek?

– Szerettem volna aktívabban részt venni az oktatásban, mert a járőrtechnikai rész, a rádióforgalmazás elsősorban a koordinátorok és járőrök közti munka alapja. Az összes többi szakmai dolog, az ellátás nem az én szemem előtt zajlik, bár ettől még persze rám is hatással van. Eredetileg, 2012-ben csak a járőrtechnikai rész tanításába szálltam be tehát, és ez folytatódott tavaly is. A Sentinel Campen a két, számomra legérdekesebb pillér átbeszélését gyakoroltam a járőrökkel az akadályversenyen: a kábítószerek és a kommunikáció témaköreit, szituációs gyakorlatokon keresztül. A „rendes” képzések keretein belül idén kaptam először szigorúan szakmai részeket, de ehhez nekem is sokat kellett fejlődnöm és tanulnom.

KERCSIKE (1)

– Mivel foglalkozol az Egyesületen kívül?

– Orvostanhallgató vagyok a Semmelweis Egyetemen. És itt szeretném elmondani azt, hogy a Helperek Egyesületben rengeteget tanultam az egészségügyi szakmáról, amit a mindennapokban is használok és remélhetőleg hosszú évekig fogok is. Nem kizárólag a medicinára gondolok, bár tény és való, hogy nagyon sokat tapasztaltam ilyen szempontból is a fesztiválokon és a képzésen olyan rálátást kaptam dolgokra, amit a hallgatótársaim nem biztos. De ezen túl rengeteg készséggel gazdagodtam, mint szabatos eü-s beszéd, az esetek pszichológiájának alapvetései, csapatmunka vezetőként és egy nagyobb rendszer részeként, mások munkájának tisztelete, és még oldalakon keresztül folytathatnám. Azért emeltem ki ezeket, mert sokan vannak, akik a járőrök közül ilyesfajta pályára készülnek, és szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy a helperekhez tartozni nagy lehetőségeket tartogat a fejlődésre, ha élnek vele. Biztos, hogy aki nyitva tartja a szemét, a későbbiekre sokat vihet tovább.

A tanulás és az egyesületi feladatok mellett nem sok dologra jut időm, ezek összekoordinálása is sokat igényel, tehát én év közben sem alszom (hogy a fesztiválokra edzésben maradjak). Ami szabadidőm van, azt a barátaimmal, a párommal vagy a családommal töltöm, szigorúan semmit-téve; jókat kajálással, társasjátékozással és beszélgetéssel. Az utóbbi időben hobbim a lakberendezés és háztartás-vezetés.

– Mi alapján választod ki a Szigetes Keri-csopi tagjait?

– A csapatok összeállítása évek óta úgy zajlik, hogy a koordinátorok egy kellemes éjszakai pizzázás és beszélgetés keretein belül megpróbálják egymás torkát épen hagyva megbeszélni, hogy ki hova kerül, szóval nem csak én választok. 🙂 Minden csoportba egyenlően kell elosztanunk a régieket, a fiúkat, a másra és másra képes járőröket. Sok kompromisszumot igénylő feladat.

Az persze nem titok, hogy vannak „kedvenceim”, akik egy-egy évközi munka során vagy a vizsgán mély nyomot hagynak bennem, vagy olyan régiek, akikkel akár a kezdetek óta együtt dolgozunk- világos, hogy őket nem adom. Nekem persze könnyű, ott vagyok a vizsgákon, a legtöbb képzésen és kisfesztiválon is, úgyhogy nagyjából mindenkinek a tudásáról, jelleméről van benyomásom.

Valahogy mindig sikerül úgy alakítani, hogy olyan a nyáj, amilyen pásztora… Hát, a mieink imádnak dolgozni, sosem alszanak, és közösen buliznak. Hát… 😀

Ja, és kitűnő kooperátorom nevében felhívnám a figyelmet, hogy a csoport nevében ő is szerepel, tavaly óta Keri- Frida csopi néven futunk! 🙂

KERCSIKE (2)

– Melyik volt az abszolút kedvenc Helperes eseményed?

– Koordinátorként a 2012-es szezon, ami az első nagy erőpróba volt, a vezetői skill-jeimet tekintve pedig a tavalyi B my lake, ami egy akkor még nagyon kicsi, csodaszép helyen tartott fesztivál volt, egy mindenre elszánt bagázzsal, akikkel nagyon gördülékeny volt a munka. Ha nagyon személyesre akarom venni, akkor pedig bármelyik hétvégi fesztivál Pilisszentivánon. Imádom, amikor Kupiczánál héderelve zajlik az életem!!!

– Télen, amikor a járőrök nem dolgoznak, van számotokra teendő?

– Persze, egyrészt zajlik az előző év feldolgozása adminisztratív szempontból, másrészt olyankor már előkészítjük a következő évi képzést és szezont. Titkárként sok dolgom van a pénzügyekkel, statisztikákkal, adatbázisok kezelésével, ami nem egyszerű feladat, de jó érzés lezárni a történéseket és nosztalgiázni is egyúttal. Sok tapasztalattal és lendülettel töltenek meg a következő év tervezgetésére.

KERCSIKE (3)

– Miért pont a vízilovak a kedvenceid?

– Mert a víziló egy kicsit dagi, mufurcnak tűnő állat, ami közelről egy cuki kis gombóc, hipermozgékony fülecskékkel… És egy vérszomjas vadállat. Mindig védi az igazát, a kicsinyeit és ha felbosszantod, nem felejt. Békés, nyugodt, de ha beindul, akkor rájössz, miért nem tarthatod otthon: kell neki a saját tér. Hát… ilyen vagyok 🙂

De a járőreimben inkább egy kis rajzfilm-vízilovat látok, pici szárnyakkal, és a tomporukon egy-egy jellemző tetoválással. Üzenem Fridának, hogy ha egyszer lesz rá időnk, tutira megrajzoljuk őket… 🙂

+1: Hogy van időd az orvosi mellett helperkedni?

-Erre nem válaszolok, mert nincs.

 

 

(Nagybányai-Nagy Blanka)